Voltak sokan, ordítottak!
Köröttem is lovagoltak,
bátorságból mást ugattak,
veszélyt látván elfutottak.
Csata napján elfordultak,
mellőlem mind kitolattak,
harcmezőre nem jutottak,
erdőn túlra oldalogtak.
Nagy szavaktól visszakoztak,
ígéretet nem tartottak.
Rossz énjükkel megalkudtak,
félelelmükből cserben hagytak.
Büszkeségből józanodtak,
erkölcsükből kioktattak,
gyávaságból lapítottak,
becsületből elkárhoztak.
Lyukas páncél árnyékomnak,
súlyos terhek földre nyomnak.
Kardom, nyilam lehullanak,
fegyvereim rozsdásodnak.
Lovam nyerít, botlik… nézem…
aztán meghal ő is szegényem.
Testem zuhan, sárban fekszem,
így érhet véget hősi regényem.
Csupasz seggel, kopasz fejjel,
tömérdek sok égett jellel,
marón fájó miriádnyi sebbel,
elárvult, hitbuzgó szívemmel.
Ez maradt, küzdök az ellennel,
fáradt kézben kevéske erőmmel.
Vonszolom magam arasznyi léptekkel,
csatát nyerek, pusztán a hitemmel…
