Magvunk táptalajra lelt
Csírázunk
Szárba szökkenünk
Lengedezünk a szélben, napsütésben
Álljuk viharok ostromát
Élvezzük méhek zümmögését
madarak énekét
S ha jól van dolgunk, kalászunkat
tán értő kezek is simogatják
Ám időnként áttaposnak rajtunk
veszett-vad csordák
Majd egyszer, mikor már
létünk kezd kókadozni
végezetül
learat minket a halál.
