zajos élet végén szédülve rogyadoztál
sziréna vágott mögéd, már omladoztál
intézted világod, félbemaradt a munka
fénysebes idő, nem várt a kaszás újra
féltél az odaáttól, szavad elakadt
akartál még, de jövőd titok maradt
sokkoló pillanat, szeretet hazavárt
nem hisszük most sem a sors szavát
raktárba rejtett a zavart világ
visszhang nélkül marad oly sok imád
közénk rontott a kíméletlen halál
zsákba tömve élted, cipő s kabát
feladtad, nem vívtad utolsó harcodat
rendszer rejtette el megfakult arcodat
távolból rendeltük tűzbe kopott tested
örökül hagytad ránk szívünkben lelked
álmokkal maradtál adós e világnak
terveztél még, csak ez róható fel hibának
emléked ezentúl Isten házában vigyázzuk
megőrzünk, fájdalmat lassan lerázzuk
sorsod kíméletlen kényszerű fintora,
járatlan maradt hosszan az út pora
döntött a sors, már eltelt az élet
nem járod tovább erdőt, kertet, rétet
múltad lassan szerte hordja a szél
utókor majd vágyakról, tettekről mesél
elnémultál
porrá lettél
csendburok körötted
minden