Míg nem léteztem hol lehettem én?
Voltam e már az ősi idők kezdetén?
Ha nem volt semmi, miből lettem én?
Létezhettem e már a semmi rejtekén?

Miért e sors, csak kezdet aztán a vég,
csak úgy lett vagy Isten tette rég?
Ha nem volt, miből lett minden s a lét,
a semmiből miként lett e mindenség?

Teremtő, hogy lettél idők kezdetén?
Alkottak tán vagy született a fény?
Ha voltál, már melletted voltam én?
Ha te nem, vajh hol bolyongtam én?

Az idő kezdetén, az élet reggelén,
hogyan lett az első hajnali fény?
Mi volt az ok, hogy lett a mindenség?
Miért kellett, ha nem volt semmi rég?

Miért e sors, hogy álom a remény?
Miért a hit, ha megtartani nehéz?
Miért az élet, ha nincs másik lét?
Miért a létezés, ha majd véget ér?

Megérkeztem, s emelve lett a tét,
ezen univerzum tagja lettem én.
Egy aprócska villanat kezdetén,
e kék bolygón fogyasztok oxigént.

Létezem! Valós lehet e ezen feltevés?
Élek, teszek, halok, de nem csak én.
Honnan a vágy, ismerjem a létezést?
Folyton kínoz, a nem szűnő késztetés.

Nincs más semmi, elönt a rettegés…
éltem lehet csak álnok cselszövés.
Ha nem voltam, hogyan lettem én?
Ha nem leszek, hát mivé válok én?

Sejtből indulok, élek, s leszek vén…
Mit kell tanuljak itt, zűrös féltekén?
Hát mivé formál engem e földi lét?
Leszek e más, folytatom e létem én?