Merengek
gondolatom körtáncot jár
megáll, pihen
zavartan figyel
fut, szalad, aztán liheg
megszakad
kapaszkodik
kút felett
lenéz
görcsösen markol
valamit elér
vasat vagy homályt
nézni le felesleges
sötét
végtelen mély
visszanéz
sosincs vége zuhanás
körbe káva
dohos koszos
vizes nyákos
lóg a név
lóg a szív
lóg a kopott kép
várja a jövőt
történik
mindig minden
csak örvénylik
fúj, esik
mélyből a hideg
koptatja
forgatja
aztán fakul
idővel kimúl
fent rács
lent vég
szélen avítt kéreg
múlt a méreg
irány a jövő
törni fémet
nyitni zárat
szabadság nélkül
csak ringat a bánat
bolond az
ki örömre épít
talap híján várat
várat
mit eloroz a bánat
szerelmet nem őriz
sem lakat sem rács
előre csak mezítlen
se szín se máz
sallang nélkül
felszáll
áttör szétterül
aztán fentről a vár
a lélek
mikor már kint végtelen
keres ismét
de nincsen táv
se vég
se kezdet
se lét
illúzió e világ
mint seszínű virág
karod kitár
szíved enged
elméd kivár
lent volt sivár
fent az irány
minden az út
csak menni folyton
megbotlani néhány ponton
leporolni
megidőzni
eltenni egy emlékképet
ismét tova
keresni
kutatni