Hajnal köde még tépdesi a tájat
némán tesped, s kerüli a fákat
völgyben kúszik, halad előre
s a semmi bódultan hasad előtte
gyapjak kúsznak a homály felé
engedik zöld lejtőt maguk elé
juhász is csak követi a nyájat
teszi némán azt mit vállalt
fény a hegy mögül falu felé terjed
sűrű szürkeség lassacskán elernyed
magasból zúdúl házakra a reggel
hasadást jelzi kakas hangos tettel
hatalmas szikla ül, magas ég kárára
tekintély felügyel Torockó tájára
meredek nyúlik rögtön a tövéből
Isten is letekint méretes kövéről
Imádni fogja ki egyszer meglátja
körbenéz, a száját meg eltátja
csúcsáról karjait messzegésre tárja
ember ehelyt a mennyországot várja
apró pontok szuszognak felfelé
másszák a sziklát arccal a kő felé
felfelé izzadva sokféle veszély
s folyton mögéjük harap a mély
árnyékban pihenő sok apró cseppecske
kövek alól fakadó szűzies erecske
kéz és láb keresi száraz helyet
hol a biztosat markolni lehet
felérvén az Úr széles asztalára
rákiált ember a csodaszép tájra
megérte lelket felküzdeni oda
túloldalt vár rá az újabb csoda