Ha létezem…
vétkezem…

vétkem,
tétem,
létem,
vérem.

Olykor van vétkem,
mindenre van tétem,
csak enyém önnön létem,
áldozom! az én vérem!

Minden mi általam történt,
véremmel színeztem önként,
a vérem, mint létem, múlandó.
Kősivárban csoda mi halandó?

Semmi volt, s majd semmi lesz.
Közte apró pillanatnyi lét.
Elmém által kezem jobbá tesz,
épít, alkot és tettrekész,
mert használva lesz hős vitéz,
mit teljessé csak a vér tetéz!