Nem akarok földet arcomra,
sötét semmit fából-dobozba!
Porcelánváza töltött éke!
Vízsugárban porként! Vége!

Nem akarok fejfát síromra,
kőből emléket kis halomra!
Nem akarok giccses szobrot,
mélybe nyúló hideg poklot!

Nem akarok hírt újságban,
betűt se írva, se borítékban,
gyászkeretet nevem köré,
díszeket a portrém fölé!

Nem akarok ezer év múlva,
fémpolcon katalogizálva,
virítani sárgult csontként,
regiszterben néhány sorként!

Nem akarok szentbeszédet,
sem színlelt bánatpercet,
elkent szúrós könnycseppeket,
s ne játsszanak bús zenéket

Kavalkádos tavaszi mezőn,
tehénlepénnyekkel ízesítve,
selymes szellő ölelésben,
szálljak messze… színesítve…