A szerelem érzete olyan, mint végtelen spirál végén a messzeség. Haladunk a cél felé, de közben folyton változik a kép, mindig más a lélek sóvárgása… van, hogy színes, van, hogy szürke, néha sivár, néha teljes. De a végére, mintha soha nem érnénk… Csak megyünk, s nyújtjuk kezünk, valamit mindig markolunk, de soha semmi nem lesz, ami mindig a miénk. Ideig birtokolunk, aztán… Az örök is csak egy pillanat, s a változás állandó!