halad az élet
csattognak véle
hangtalan
búskomor léptek
közben remélni
vétek
csodás dolgokat
gondolni vélek
ködbe révedő sűrű
életlen gomoly
idétlen hangok
kísérik
vesznek vélük
el a mélyben
vonaglok utána
mélysötétbe
túloldalon vakít
ez tán a valóság?
tisztul a kép
elvész a zúgás
magam vagyok
mögöttem a múlás